Farsangi projekt a Mesevár Óvoda Marton Utcai Óvodájában

0
379

Régen farsang idején a fonóházakban minden este zajlott valamilyen vidám esemény, énekeltek, játszottak. Jellemzője ennek az ünnepi időszaknak, hogy a hétköznapi élettől eltérő dolgok történhetnek, felbomolhat a szokásos rend. Ahogy ilyenkor mondani szokták: „A feje tetejére áll a világ.”

Úgy döntöttünk, hogy a farsangi időszak az óvodánkban 3 hét lesz és „feje tetejére áll a világ”. Minden nap készültünk a gyerekeknek farsangi tevékenységgel, meglepetéssel, játékkal, mesével.

1.hét

Ez a hét volt a rá hangóldás hete. Beszélgettünk a közelgő ünnepről, hagyományokról, megismertettük velük az ehhez tartozó szokásokat.

A csoportokban a gyerekek készítették a farsangi díszeket, álarcokat, szemüvegeket, maszkokat. A folyosó hópelyheit felváltották a színes vidám díszek.

Szerda volt a hét csúcspontja, hiszen ezen a napon tartottuk a PIZSAMA NAPUNKAT. Ezen a napon minden gyermek és felnőtt is pizsamába bújt, és abban töltötte a napját. E napot még Mikola Péter zenés műsora koronázta meg. Tánc, terem disco, dramatizálás, állatutánzós játékok is voltak e héten. A mulatozás előhírnöke volt a következő heti farsangi bálnak.

2.hét

A farsang hete.

A szülők már reggel a kis királylányokkal, indiánokkal, cicákkal, serifekkel, szuperhősökkel érkeztek az oviba. Ezután kezdetét vette a tánc, a mulatság. A vigasság szünetében süteményt ettek és üdítőt ittak a jelmezbe bújt gyerekek. Az egész óvodában átjárhatóság jellemezte az intézményt. Egyik teremben ment az OVI DISCO, másikban kreatív dolgok készültek, és játszószoba is volt, a megpihenni vágyóknak. A bál egészen ebédig tartott, amikor a gyerekek fáradtan bújtak ki jelmezükből és változtak újra óvodásokká.

3.hét

Télbúcsúztatás, és kisze báb égetés hete.

Ez a régi, kedvelt téltemető népszokás a kiszebáb égetés. A kisze többnyire menyecskének öltöztetett szalmabáb, melyet kici, kiszőce, kicevice, banya néven is emlegettek. A bábu a különböző magyarázatok szerint a tél, a böjt, a betegség megszemélyesítője lehetett. Elégetésével e kellemetlen dolgokat igyekeztek távolra űzni maguktól az emberek. A gyermekek is lerajzolták, mitől félnek, mit nem szerettek, és betűztük a Banya mellé, hogy a tűz feleméssze, és megszabaduljunk ezektől. Kiki néni Busónak öltözött be, hogy tovább gazdagítsa tudástárukat ezzel a hagyománnyal kapcsolatban. Mesélt erről a népszokásról, megmutatta milyen öltözékük, kellékeik vannak. Majd egyvízbe mártott  zöld ággal meglocsolt mindenkit, hogy ne csak betegség mentesek, hanem szépek is legyenek. Majd meggyújtottuk a kisze bábot. A gyerkőcök számos hangszerrel felszerelkezve állták körül a tüzet, és hangosan kiabálták a télűző és tavaszváró verseket, rigmusokat. Csak úgy zengett az udvaron a „Jöjjön a tavasz, vesszen a tél” mondóka, bízva abban, hogy a tavasztündér is meghallja, és minél hamarabb beköszönt a meleg, napfényes időszak.

„Kisze, kisze, szalmabáb,
égj el minél hamarább,
füsttel írd a kéklő égre:
Jöjj el, tavasz, jöjj már végre!”

 

Becsei-Kövecses Krisztina
Fejlesztő  óvodapedagógus