„195 ezer szívdobbanással lettem a magyar válogatott tagja”

0
2973
Csécsei Zoltán

Az ultrafutás nemcsak a nagyvilágban, hanem hazánkban is egyre nagyobb népszerűségnek örvend. Kevesen tudják, hogy településünk egy rendkívül eredményes ultrafutóra is büszke lehet.

Csécsei Zoltán hatszoros IronMan. 2015-ben elnyerte az év legjobb magyar férfi versenyzője címet, ugyanebben az esztendőben az év ultrafutó felfedezettjének választották. A 2016-os és 2017-es év ultrafutója lett. Többszörös 24 órás magyar válogatott, többszörös országos bajnok. 70 ultraversenyen vett részt a terepfutástól a bringázásig, hétszer futott 200 km feletti versenyen, ebből négyszer az Ultrabalatonon, két alkalommal pedig a Desedaultrán. Tízszer futott 12 órát, egyik sem volt kevesebb 120 km-nél. 12 órás futópados világcsúcstartó Guinness-rekorder. 1 óra 40 perces iramfutó. 24 órás versenyen 255 km az egyéni csúcsa, világbajnoki 9. helyezett, csapattal világbajnoki 4. helyezést ért el.

Csécsei Zoltán egészségügyi megfontolásból, prevenciós céllal, kardiológus lakótársa biztatására 25 évesen kezdett el futni. Egy évig készült élete első 12 km-es távú Viviccitá versenyére, ahol elmondása szerint – mindamellett, hogy nem ért el túl jó helyezést – nagyon zavarta, hogy nemcsak a férfiak, hanem a nők is könnyedén leelőzik. Akkor még nem is sejtette, hogy a büszkesége miatt megélt kudarc, milyen kalandos útra invitálja.
Na persze, hosszú út vezetett az ultrafutásig. Egy hirdetési táblán figyelt fel az Ironman versenyekre. A könnyűnek cseppet sem nevezhető triatloni megmérettetéshez meg kellett tanulnia úszni. Elhatározás kérdése az egész, vallja. Iszonyú nehéz volt – 3,86 km-t úszni, 180,25 km-t kerékpározni és 42,195 km-t futni – de megcsinálta.

Első 24 órás versenyére Kecskeméten került sor, ahol számos nehézséggel, többek között testi-lelki fájdalommal, kiszáradással, 12 óra futás után jelentkező hallucinációval kellett megküzdenie. Tapasztalatlansága ellenére már ott is célba ért.

DSC_4520

Egy 24 órás távon annyi minden beleszólhat a sikeres versenyzésbe, hogy a legalaposabb felkészülési program sem jelent garanciát a célba érkezésre. Egy ultrát nem lehet a szervezet feltöltött raktáraiból teljesíteni. Itt bizony keményen enni, inni kell verseny közben. Egy 24 órás verseny alatt kb. 20 000 kalóriát éget el a szervezet, míg felvenni ennél jóval kevesebbet képes. A kettő közötti különbség miatt fontos a raktárak verseny előtti feltöltése, amit tudatosan kell felépíteni, hiszen minden deka időveszteséget okoz. Olyan állapotban kell a rajthoz állni, hogy ne legyen a versenyzőn zsírfelesleg, mégis ki tudjon tartani a táv végéig. Na ez már művészet – gondolhatnánk –, valójában pedig ez egy nagyon tudatos felkészülés eredménye.

Ultrafutás közben nem csak a kalóriát kell pótolni, de az elvesztett folyadékot is. Többek között ezért is nagyon fontos a versenyzés közben nyújtott segítség, hiszen az órák múlásával egyre nagyobb a testi és fizikai fáradtság, a futók már képtelenek reális döntést hozni, a problémák megoldása így a segítőikre hárul. Ezt a feladatot Csécsei Zoltán mellett felesége, Bea látja el. „A feleségem a leges-legjobb frissítő, nála jobbat nem is választhattam volna, a legjobb társ” – mondta el a tárnoki ultrafutó. Eddig 10 olyan versenyt csináltak közösen végig, amely 200 km-nél hosszabb volt. Ilyenkor a segítőnek sincs lehetősége aludni, hiszen félóránként kell az előírt frissítőt és az étrendkiegészítőket adni. Vagy éppen a verseny közben felmerült problémákat kell megoldania, példaként említve az okosóra és a fejlámpa feltöltését, vagy akár a leszakadt rajtszám rögzítését.

A felkészülésével kapcsolatban elmondta: „nagyon tudatosan, pontról-pontra megtervezem a futás menetét. Ha már nem vagyok döntésképes helyzetben, akkor feleségemnek kell mindenről meggyőznie, ugyanis verseny közben nem bírálhatom felül önmagam, és azt a precízen kikalkulált tervet, amelyet még otthon az asztal mellett dolgoztam ki magamnak – fejtette ki Csécsei Zoltán

Folytatta: el kell fogadni, hogy nincs könnyű ultraverseny, a táv közben eljöhet az a pillanat, amikor a fáradtság, a fizikai fájdalom miatt a szervezet megállásért könyörög, ekkor kell igazán agyban erősnek lenni. Lehet, hogy néhány kilométer, lehet hogy akár egy óra is eltelik, mire megint könnyebb lesz, és ezt ki kell bírni. A csapásirány: „végig megyek bármi áron, csak akkor adom fel a küzdelmet, ha maradandó egészségkárosodás lépne fel.” De ehhez is már külső döntés szükséges. Ha végigmegy, ha célba ér, akkor este úgy fekszik le, hogy „igen megcsináltam”. Ez a gondolat erősíti a 24 órán keresztül. Amióta pedig címeres mezben versenyez, a feladás számára nem opció.

„6 év az én eddigi utam, ami az első megtett futólépéstől a nemzetközi A szint eléréséig tartott” – emelte ki Csécsei Zoltán. „Ezzel a 195 ezer szívdobbanással lettem a magyar válogatott tagja. Képviselhetem hazámat és példát mutathatok a többi nemzet fiainak kitartásommal, erőmmel, viselkedésemmel.”

Célja az európai és világbajnoki cím megszerzése, hogy a dobogó legfelső fokán neki szóljon a magyar himnusz. Nagy álma, hogy a Spartathlon versenyen – Athén és Spárta között megrendezett 246 km-es távon – elsőként érjen célba.

A munka és sport mellett edzői szakot végzett, már tanítványokkal is büszkélkedhet, akik közül többen is bizonyították rátermettségüket. Miután felméri fizikai állapotukat, személyre szóló edzéstervvel segíti őket.

Üzenete a lap olvasóinak: álljanak fel napi 10-15 percre a TV mellől, sportoljanak, mozogjanak. Mindig kicsi célokat tűzzenek ki maguk elé, amik teljesítése megelégedettséggel tölti el őket, így lesz motiváció, akaraterő a folytatáshoz…