Az egészségügyben dolgozókat köszöntötték Tárnokon

0
899

Az egészségügyben tevékenykedő szakembereket köszöntötték Tárnokon, Semmelweis nap alkalmából. Minden év július elseje – Semmelweis Ignác, az anyák megmentőjének születésnapja – a magyar egészségügy legnagyobb ünnepe, a köszönetnyilvánítások napja is egyben. Az ünnepségre meghívást kaptak az orvosok, a házi-, gyermek-, és fogorvosok valamint munkatársaik, a védőnők és az egészségház dolgozói. Az elmúlt időszakban végzett munkájukat, kitartásukat, elhivatottságukat köszönte meg a település vezetése.

Az 1960-as évektől már számon tartották Semmelweis Ignác születésnapját, azonban július 1. csak 1992-től számít hivatalosan a magyar egészségügyi dolgozók napjának.

Az ünnepségen résztvevő egészségügyi dolgozókat Radics Ernő alpolgármester köszöntötte. Elmondta, hogy a hosszú évtizedek alatt sokat fejlődött településünk egészségügyi ellátása, ugyanakkor azt is hozzátette, hogy fontosnak tartja az állandó fejlesztést, mind a betegellátás jobbá tételének érdekében, mind az orvosok munkájának segítésében. „E napon az egészségügyben dolgozók sikereit, eredményeit kell ünnepelni és elismerni” – tette hozzá az alpolgármester.

Életeket mentett a kézmosás

Semmelweis Ignác, a magyar orvostudomány egyik legnagyobb alakja, a gyermekágyi láz kóroktanának megalapozója, „az anyák megmentője” 1818. július 1-jén született Budán. 1835-től a pesti egyetem bölcsészeti tanfolyamára járt. Két év múlva Bécsben a jogi karra iratkozott be, de részt vett egy medikus barátjának anatómia előadásain is. Az ott hallottak annyira magával ragadták, hogy egy év után „szakmát váltott”, orvosi tanulmányai mellett eljárt boncolni és elvégezte a szülészmesteri tanfolyamot is. 1846-ban tanársegédnek nevezték ki a bécsi szülészeti klinikán, ahol szinte naponta szembesült a gyermekágyi lázban meghalt anyák tragédiáival.

Minden év július elsején szakmai elismeréseket adnak át az egészségügyben és ünnepi megemlékezéseket tartanak az ország területén. Az ünnepnap környékén adományozzák többek között a Semmelweis Egyetem Kopp Mária Média Díjat, a Professor Emerita és Professor Emeritus címeket, valamint ekkor nevezik ki az intézmény tisztségviselőit is.

Semmelweisnek feltűnt, hogy az otthon vagy bábaképző intézetekben szülő nők közül sokkal kevesebben haltak meg így, mint a kórházakban, holott a tudós professzorok helyett csak képzetlen szülésznők foglalkoztak velük. Amikor egy kollégája boncolás közben megsértette a kezét és nem sokkal később elhunyt, Semmelweis rádöbbent, hogy az orvos boncolási képe azonos a gyermekágyi lázban meghalt anyák leleteivel. Nem a vérmérgezés felismerése volt a nagy teljesítmény, hanem annak megértése, hogy a boncnok kezén ott van a fertőző anyag, a vérpályába jutáshoz csak seb kell, ami pedig minden szülő nőnél megtalálható. Semmelweis vette észre elsőként: a gyermekágyi láz nem önálló kór, hanem fertőzés következménye és a fertőzést az orvos terjeszti. Ezért a hozzá beosztott orvosoknak azt javasolta, majd arra kényszerítette őket, hogy mielőtt a beteghez érnének, erős fertőtlenítő szerekkel mossanak kezet, s ezután szinte megszűnt a gyermekágyi láz.

Módszerének elterjesztése érdekében szélmalomharcot vívott az akkori orvostársadalom tekintélyes képviselőivel. Ragaszkodott a kórtermek rendszeres takarításához, szellőztetéséhez, napoztatásához és a gyakori ágyhuzatcseréhez. Eljárását mások nem alkalmazták, nem látván be az ok-okozati összefüggést. Hasznossága csak a kórokozók felfedezésével nyert bizonyítást.