GONDOLATOK A BÖJT IDEJÉRE

0
88

Az év első napjaitól szép ünnepeken, jeles napokon és időszakokon keresztül visz az út a keresztény világ legbecsesebb napjáig, Húsvétig.

Ez a feltámadás, a remény ünnepe, még ha gyakran csak a világi szokások, a kedves locsolkodás, a tojásfestés vagy éppen az ünnepi ételek sora jelzi eljöttét.
Ebben az esztendőben április 1-én ünnepelhetjük a feltámadást.

A farsangi időszak február 13-ig tart, a böjti kezdete február 14-e, Hamvazószerda napja.
Lemondás és mértékletesség a világi ember szemével.

Ha a mai, „fejlett” világról gondolkodunk, elsőre sok minden eszünkbe juthat. Fogyasztás, fejlődés, gyorsaság, élvezetek, reklám, marketing, profit, kényelem, anyagi javak halmozása – csupa olyan dolog, ami a fejlett, fogyasztói társadalmakat alapvetően jellemzi. Olyan gondolatok ezek, melyek az elvárt jólétre, anyagi biztonságra, a vágyott, anyagi gondolatokon nyugvó, problémamentes életre vonatkoznak.

A mai, fejlett világunkban élő embertől – különösen, ha gyorsan kell válaszolni – ritkábban hallunk olyan gondolatokat, mint a lemondás, takarékosság, visszafogottság, természetesség. Hiszen nem erről szólnak a reklámok, nem ez a kereskedelem érdeke, életünk, kapcsolatunk a világgal nagyobb részben nem erről szól.

Ma egyszerűen nem szokás lemondani.

A mai, fejlett világban élő emberektől talán a legtávolabb áll, hogy valamit megvonjanak maguktól, hogy a lemondást elhatározzák, hogy ez életük része legyen.

A böjt pedig, mint a tudatos lemondás egyik legjobb eszköze, idegen a fogyasztásra, az élet örömeinek habzsolására beállított világunkban, pedig az emberiség kultúráit vizsgálva láthatjuk, hogy mindenhol nagy jelentőséget tulajdonítottak neki.
Fölül kell tehát emelkednünk a fogyasztói társadalom szemléletmódján és használnunk kell a böjtöt arra, hogy önfegyelemmel, mások javára történő lemondással javítsunk a magunk és családunk életminőségén.

A lemondásnak viszont sokféle formája lehetséges. Gyakran csak a bizonyos ételektől való megtartóztatásra gondolunk, pedig nem csak ez jelentheti a lemondást.

A mértékletességnek minden olyan formája hasznunkra válhat, ami csökkenti függőségünket, különös tekintettel a kényelmi, élvezeti tárgyaktól és szerektől, ráadásul hívő emberként segít rávezetni bennünket arra, hogy ne felszínesen éljünk, hanem keressük a Krisztus életével való azonosulást.

Mértékletesek lehetünk az ételeken és italokon kívül mindabban, amiből bőven van mit lemondanunk: a tévénézésben, a kényelemben, a szórakozásban, de akár még a cigarettában is. Nézzük csak meg, mennyi hamis minőséggel van dolgunk életünkben a divat, a média, a fogyasztás világában. Ezernyi alkalom kínálkozik a lemondásra. Biztos, hogy szükségünk van minden hírre, minden tévécsatorna minden műsorára?

Viselkedésünkben is vannak lemondási tartalékok, megpróbálhatunk erőt venni akár pletykálkodó vagy éppen gúnyolódó, másokat megszóló hajlamainkon is. Le tudunk-e mondani egy vitában az utolsó szóról akkor is, ha igazunkról meg vagyunk győződve? Türelmesen végighallgatjuk-e a kellemetlen szomszéd panaszáradatát, akkor is, ha sietünk? A böjtre hívó számtalan alkalmat csak észre kell vennünk., mert annak gyakorlása megzabolázza a test és a lélek rossz kívánságait és mindenképpen a mi javunkat szolgálja. Tehát amikor böjtölünk vagy erényt gyakorolunk, jó irányba fordulunk a bőség, a féktelen szabadosság megszokásaiból, hitünket és akaratunkat erősítjük.

Érdemes tehát kihasználnunk ezt az időszakot arra, hogy a lemondáson keresztül jobban megismerhessük önmagunkat, erősíthessük hitünket és ráébredjünk arra, hogy az igazi fejlődés felé leginkább a lemondáson keresztül nyílik meg az út.

Szolnoki Gábor
forrás: katolikus.hu