A kollégák, szülők javaslata alapján idén a Tárnoki Óvodásokért díjat Jenei Tiborné, a Hétszínvirág Tagóvoda dajkája kapta. A díjat Szolnoki Gábor polgármester, és Halmosné Liebhauser Szilvia óvodavezető Pedagógusnap alkalmából adta át az ünnepeltnek.

ovodasokert_dijazott

Szolnoki Gábor polgármester: „Önkormányzatunk számára is fontos, hogy megbecsülésünket kifejezzük intézményeink felé, például a kiemelkedő munkát végző dolgozók elismerésével. A Tárnoki Óvodásokért díj is ilyen lehetőséget nyújt számunkra, ilyenkor közösségünk egy-egy ember hosszú évek alatt lelkiismeretesen végzett munkáján keresztül pillanthat rá az intézmény egészére. Gratulálok a díjazottnak!”

A Tárnoki Óvodásokért díj adományozható az intézményben legalább 5 éve aktív óvodapedagógusnak, illetve a nevelő munkát segítő, egyéb technikai feladatot ellátó dolgozónak, aki magas színvonalú nevelői, oktatói tevékenységével, közösségi munkájával hozzájárult az intézmény hírnevének pozitív erősítéséhez. A díjból évente egy adományozható.

A felterjeszés:

1989 tavaszán lépett be óvodánk kapuján először, mint dolgozó. Akkoriban, több új és azonos korú dolgozó került a 3-as számú (mai Hétszínvirág Tagóvodába) Mindez nagyban segítette, hogy közösségünkben hamar beilleszkedett.

Szigorú, következetes, munkafegyelmet betartató vezetőnk mellett, ő is megtanulta a fegyelmezett munkavégzést.

Munkakapcsolatai kiépítésében nagy segítségére volt humoros, segítőkész barátságos természete, így a dolgozók hamar megszerették. Közvetlen kolléganőjével a kezdetektől dolgoztak jóban-, rosszban. Az idő múlásával kapcsolatuk nem csak kollegiális, hanem baráti viszonnyá fejlődött. Ismerték életük minden mozzanatát, amely segítségükre volt embert próbáló élethelyzetek megoldásában. Ötleteivel, kreativitásával, építő gondoltaival aktívan részt vett a csoport munkájában, környezete dekorálásában.

Tavaly a Tárnoki Óvodásokért díjat Haicsig Jánosné, a Templom utca 14. szám alatti Mesevár Óvoda pedagógusa kapta.

Az évek során azokat a gyerekeket, akiknek dajka nénije lehetett, maximális gondoskodással, szeretettel vette körül. Nem volt olyan könnycsepp, ami felszárítatlanul maradt volna, és nem volt olyan probléma, amit ne oldott volna meg.

Néha „morgós” kedve is szeretettel teli volt és gyorsan elszállt.

Dajkai feladatát körültekintően ellátta, alapos, precíz takarításával hozzájárult a gyerekeket körülvevő tiszta környezet kialakításához, jó közérzetünk fenntartásához. Munkáját minden körülmények között elvégezte, még ha egészségi állapota nem is volt teljes és kíméletre szorult volna.

Jó pár évvel ezelőtt véletlenül fedeztük fel jó memóriáját a tárgyak helyzetének megjegyzésében, így „megörökölte”a szertár felelősi posztot. Nem volt olyan tárgy, amely elbújhatott volna előle. Nem volt olyan, más által nem talált, elveszettnek hitt dolog, melyet ő ne tudott volna elővarázsolni.

Mindezek figyelembe vételével gondoltuk, hogy munkája méltó elismerése lenne ennek a díjnak az adományozása.

Végezetül egy idézet, mely a gyerekekkel, kollégákkal eltöltött éveket, emlékeket jellemzi.

„Elmúlik, mint száz más pillanat
S tudjuk, mégis múlhatatlan,
Mert szívek őrzik, nem szavak.”
/Végh György/